Ma is fel kell szólítani a jóakaratú férfiakat és nőket, hogy alamizsnával osszák meg javaikat a leginkább rászorulókkal, hogy személyesen részt vegyenek egy jobb világ építésében. A karitatív adományozás emberibbé tesz bennünket, míg a felhalmozás azt kockáztatja, hogy kevésbé leszünk emberek, saját önzésünk börtönében. Még tovább lehet és kell is mennünk, és figyelembe kell venni gazdasági életünk strukturális vonatkozásait. Emiatt az idei nagyböjt kellős közepén, március 26. és 28. között Assisiben találkozót hívtam össze fiatal közgazdászokkal, vállalkozókkal és változást előidézőkkel, egy igazságosabb és befogadóbb gazdaság kialakítása céljából. Amint azt az Egyház Tanítóhivatala gyakran megismételte, a politikai élet a szeretet egyik kiemelkedő formája (vö. XI. Pius, Beszéd a Katolikus Egyetemisták Olasz Szövetségéhez, 1927. december 18.).

Ugyanez igaz a gazdasági életre is, amelyhez ugyanabban az evangéliumi szellemben, a Boldogságok szellemében közelíthetünk.Arra kérem Szűz Máriát, hogy imádkozzon, hogy nagyböjti ünnepünk megnyissa szívünket, hogy meghalljuk Isten hívását, hogy béküljünk ki önmagával, szegezze tekintetünket a húsvéti misztériumra, és térjünk meg vele nyílt és őszinte párbeszédre. Ily módon azzá leszünk, amilyennek Krisztus kéri tanítványait: a föld sójává és a világ világosságává (vö. Mt 5:13-14).